Ezt a show-t készítettük a Slovak Music Awardsra:

A legelső Tron Dance-fellépésünkA videókat a YouTube vagy a Vimeo játssza le, amelyek a lejátszás gomb megnyomása után sütiket tárolhatnak.

Ahogy az előző bejegyzésemben elmondtam, végül nem sikerült olyan rosszul. De több hibát is elkövettünk, amelyeket szeretnék megosztani.

Az első és legfontosabb probléma az időzítés volt. Egyszerűen túlságosan siettünk. A teljes rendszert a jelmezgyártással együtt egy hónap alatt fejlesztettük ki. Nem volt elég idő a rendszer kifejlesztésére. Most már látom, de akkor persze nem láttam. Tényleg azt hittem, hogy valahogy sikerülni fog. Valahányszor valami újat és a megszokott napi munkánál bonyolultabbat fejleszt – óvakodjon az ismeretlentől. Ott számunkra túl sok volt az „ismeretlen”.

A legfontosabb technikai probléma maga a szalag volt. A tökéletes LED-szalagot akartuk elkészíteni 🙂 … De közben teljesen elfelejtettük, amit az elmúlt 5 évben a LED-szalagokról megtanultunk. Ez az egyik legérzékenyebb technológia, amelyet széles körben használnak a rendezvényeken. Tökéletesen megbízható, ha merev felületre szereli. De folyamatosan hajlítgatni egészen biztosan nem jó ötlet.

Fehéren világító, vékony, hajlékony LED-szalag kissé meghajlítva egy fa asztalon
Problémáink fő okozója – a „tökéletes” LED-szalag

Az az ötlet, hogy a szalagot közvetlenül a jelmezre rögzítsük, egyszerűen rossz ötlet volt. Az új, „tökéletes” LED-szalaggal pedig még rosszabb lett. A méterenkénti 384 LED nagyszerűen néz ki. De a szalag egyszerűen túl érzékeny volt ahhoz, hogy a jelmezre szereljük, ahol állandóan különböző irányokba hajlik. Arról nem is beszélve, hogy a szabók néha nem tudták úgy felvarrni a LED-szalagot, hogy ne szúrják át.

Az első vezeték nélküli LED Suit Receiver: kis fémdoboz antennával, piros és kék vezetékekkel, a tetején akkumulátorcsomaggal
Vezeték nélküli LED Suit Receiver vevőnk első változata akkumulátorcsomaggal – ez is csődöt mondott…

A harmadik hatalmas hibánk az elektronika volt. A LED-szalagoknak mindig sok áramra van szükségük, és ha a kábelezésben megfeledkezik valamilyen részletről, nagyon könnyű kiégetni a processzort és a többi elektronikus alkatrészt a LED Suit Receiver vevőben. Bár a hardvert a laborunkban teszteltük, miután a táncosok testére szereltük, új problémák kezdtek jelentkezni. Arra is rájöttünk, hogy az antenna jól működött, amikor az asztalunkon volt, de akkor már nem, amikor egy táncos testéhez közel került.

Egy másik probléma a kábelezés volt. A vezetékek egyszerűen nem voltak elég hosszúak. Valószínűleg azt kérdezi, hogyan követhettünk el ilyen buta hibát. Nos, néha én is ugyanezt kérdezem… A probléma nagy része a karokat és a lábakat érintette. A kábelek kinyújtva, nyugalmi helyzetben elég hosszúak voltak. De amikor a táncosok mozogni kezdtek, már nem voltak elég hosszúak. Talán ha a táncosok csak egy helyben álltak volna, működött volna… de hát a Tron Stand Show nem hangzik túl vonzónak 🙂 …

Öt táncos első, kéken világító LED-jelmezeinkben egy sötét teremben, LED-szalagokkal a sisakon, a karokon, a törzsön és a lábakon
A LED-jelmezek, miután megjavítottuk őket – működtek, de sosem sokáig

A show után sok szomorú napunk volt. Igyekeztünk kijavítani a rendszer legtöbb hibáját, és elég sikeresek voltunk. Ez a siker pedig – legalábbis a YouTube-nézések száma szerint – elvezetett minket a valaha volt legsikeresebb Tron Dance-fellépésünkhöz…