A mi Tron Dance utunk

Videó lejátszása: Amazing Tron Dance - EL SQUAD (Wrecking Crew Orchestra)

Még mindig úgy gondolom, hogy ez volt minden idők egyik legnagyszerűbb Tron Dance fellépése. Csak kár, hogy a Got Talentben bemutatott döntős show-juk már nem volt ennyire jó.

Van egy barátunk, aki itt, Szlovákiában egy tánciskola tulajdonosa; és egy másik barátunk, aki a szlovák díjátadók producere volt (és olyan műsorokon dolgozott, mint a Miss Slovakia, a Got Talent stb.). Korábban már több projekten dolgoztunk együtt, többek között lézerekkel is, és az egyik, a Got Talentnek készült projektünk még ILDA-díjat is nyert (ez olyasmi, mint a lézershow-k Oscarja):

Videó lejátszása: 2013 ILDA Awards, Live TV Show, 2nd Place: "Czecho-Slovakia Got Talent" by Kvant Ltd.

Ezek a srácok egy Tron Dance show videójával jöttek hozzánk, és megkérdezték: „Meg tudjátok csinálni?”
A válaszunk elég egyszerű volt: „Persze.”
Be kell vallanom, akkoriban tényleg naivak voltunk. Fogalmunk sem volt mindazokról a problémákról, amelyekkel szembe kell néznünk. De bizonyos értelemben ez a naivitás jó is volt: valószínűleg bele sem vágtunk volna, ha tudom, milyen katasztrófákkal kell megbirkóznunk, és mennyi pénzt fogunk befektetni. De hát gondolom, sok vállalkozásnál ez a helyzet 🙂 …

A projekt egy különleges, új LED-szalag fejlesztésével kezdődött. Nem akartunk EL-szalagokat használni, mert azt terveztük, hogy a jelmezeket hatalmas rendezvényeken és koncerteken használjuk. Ezekhez a rendezvényekhez az EL-szalag fényereje nem lett volna elég.

Ennél az új LED-szalagnál az volt a cél, hogy az EL-szalaghoz hasonló folytonos fényt adjon, de sokkal nagyobb fényerővel. Az első prototípust méterenként 384 LED-del gyártottuk le! A fényerő nagyszerű volt, a fény gyönyörű, de – a szalag könnyen szakadt, akár a papír. Ráadásul pokolian drága volt… Ebből a LED-szalagból még 2 prototípusváltozatot gyártottunk. Ezek már sokkal jobbak voltak, ezért úgy döntöttünk, hogy ezeket használjuk a LED-jelmezeinkhez.

A végső döntés arról, hogy tényleg legyártjuk a rendszert, 2013. január elején született meg. A show-t február elejére tűzték ki, így nagyjából egy hónapunk volt legyártani a jelmezeket, elkészíteni a teljes kábelezést, a vezeték nélküli DMX-vezérlőket és kifejleszteni a vezérlőszoftvert. Elég érdekes módon a szoftveres rész volt valójában a legkönnyebb. Tudtam, hogy továbbfejleszthetjük a LED Strip Studio szoftvert, és tökéletes lesz a show-hoz.

A vezérlőelektronikát is elég könnyű volt kifejleszteni. A jelmez LED-es részeinek vezérlésére vezeték nélküli DMX-et használtunk. Szerencsénkre találtunk egy szakosodott szlovák céget is, amely különleges akkumulátorcsomagot gyártott nekünk. Tényleg úgy gondoljuk, hogy az elektronika tökéletes erre a feladatra.

Az első nagy probléma magával a jelmezzel jött. Az első döntés az volt, hogy a LED-szalagokat a jelmezre varrjuk. És ez tényleg szerencsétlen döntés volt.

A LED-szalagokat egy héttel a fellépés előtt kaptuk meg. Ez tényleg túl késő volt ahhoz, hogy bármilyen bölcs döntést hozzunk. A hölgyeknek, akik a jelmezre varrtak, nagy gondot okozott úgy rögzíteni a szalagokat, hogy ne tegyék tönkre őket. Nem tudták úgy felvarrni a LED-szalagokat, hogy ne szúrják át őket a tűvel. És hihetetlenül időigényes volt az összes szalagot a jelmezekre rögzíteni.

A show előtti napon 2 órát töltöttem a The Pastels csoport táncosaival, akiknek táncolniuk kellett. A LED Strip Studióban elkészítettük a zenére szinkronizált fényshow-t. És nagyon örültem, hogy milyen gyorsan sikerült elkészítenünk a show-t. Robert Burian külön dalt komponált a fellépéshez, és ez egy igazán jó trance szám volt.

Amíg én a számítógépnél ültem a táncosokkal, a szabóság hölgyei 48 órán át egyfolytában dolgoztak a jelmezeken, és csak 10 órával a fellépés előtt fejezték be a varrást. A jelmezek első tesztjét a show napján 14:00-kor tartottuk. A teszt egyáltalán nem volt sikeres. 3 vezérlőelektronika tönkrement a zárlatos LED-szalagok miatt (amit a tűszúrás okozott). A jelmezek részeit összekötő vezetékek túl rövidek voltak, így a táncosok nem tudtak úgy mozogni, ahogy kellett volna. Szerencsére csapatunk minden tagja ott volt a show-n, így 19:00 előtt ki tudtuk javítani a problémákat, és a jelmezek készen álltak a 20:00-kor kezdődő nagy show-ra. Legalábbis azt hittük… De hát… Nem álltak készen…

19:30-kor tartottuk a jelmezek utolsó tesztjét az öltözőben. Minden rendben működött, így én a FOH-hoz (a show vezérlőközpontjába) mentem, a táncosok pedig a színpadra. Technikusunk 5 perccel az élő tévéshow kezdete előtt végezte el az utolsó tesztet. Sajnos ekkor fogyott el aznapi szerencsénk. Miközben a táncosok a színpadra mentek, pánikszerű üzenetet kaptam a fülhallgatómba: „Michal, az egyik elektronika kiégett, egy másik pedig nem kapja a jelet, nem tudjuk, miért”. Azt hittem, elsírom magam… A stábból mindenki azt kérdezgette: „Mi történik? Készen vannak? Kezdhetünk?”

Mire a színpadra értek, már 2 táncost elvesztettünk, és tényleg nem tudtam, mit tegyek. Ha ez lézerekkel történik, élőben ki tudtam volna tölteni a sötét részt. De a LED-jelmezeknél ez nem lehetséges, mivel a táncosoknak és a fénynek szinkronban kell lenniük, és mindent előre el kell készíteni.

Ilyenkor az ember kénytelen imádkozni kezdeni… De tényleg szerencsénk volt. Az egyik jelmez hirtelen működni kezdett, amikor a táncosok közelebb értek a színpadhoz. A táncosok igazi profik voltak (és azok ma is). Az utolsó pillanatban rögtönözve megváltoztatták a koreográfiát és a színpadi pozíciókat. És hogyan sikerült végül a show? Itt megnézheti:

Videó lejátszása: Slavik 2012 - The Pastels & Robert Burian performance

Észreveheti, hogy vannak sötét részek, és az egyik táncos jelmeze tánc közben leállt. Számunkra ez katasztrófa volt. A koreográfus, a táncosok és a producer mind dühösek voltak (nem meglepő módon). Néhány hónapnyi fejlesztést és álmatlan éjszakákat veszítettünk el, mindezt a semmiért. Ráadásul közben rengeteg pénzt is elveszítettünk… Nem emlékszem, hogy egész életemben valaha ilyen szomorú lettem volna. És amikor megláttam a csalódottságot csapatunk szemében…

Azonban nem mindenki tudta, hogyan kellett volna kinéznie a végső show-nak. Senki sem tudta, hogy 6 helyett 7 embernek kellett volna táncolnia. Senki sem vette észre a sötét részeket. A show nagy közönségsiker volt. Minden újság a Music Awards fantasztikus kezdetéről írt. És sokan akarták a show-t a saját rendezvényükre lefoglalni…

Mi a történet tanulsága? Nos, van néhány:

1. Ne fejlesszen túl nagy nyomás alatt, mert a végén lehet, hogy nem sikerül.
2. A túl nagy izgalom nem segít. Annyira vártuk a show-t, hogy elfelejtettük kétszer ellenőrizni a lépéseinket (ahogy általában szoktuk). Úgy dolgoztunk, mint a terminátorok – „velünk semmi rossz nem történhet”… Nem meglepő módon tévedtünk…
3. Nem minden rossz olyan rossz, mint amilyennek elsőre látszik. Bár azt hittük, rossz munkát végeztünk, az emberek imádták. És folytathattuk a fejlesztést, és a rendszert olyanná tökéletesíthettük, amilyen ma.

És mi romlott el? Kiderül a következő bejegyzésemből 🙂 …